Bébibumm az RTL Klub háza táján. Idén három műsorvezető is a pelenkával és a cumisüveggel szemez majd a kamera helyett. Holló Mártát és Sárosdy Esztert Marsi Anikó követi majd a szülőszobán.

Palik László és Anikó októberi esküvőjét követően a sajtóban állandóan napirenden szerepelt a gyerekekkérdés, mint utóbb kiderült, nemcsak a címlapokon, de a házaspárnál is. És eljött az idő. A Fókusz műsorvezetője eddig babonából nem beszélt várandósságáról. Tizenhat hetesen azonban férjével vállalta, hogy - először a Találkozásokban – mesél az anyává válásról, a kismamaság boldogságáról, és arról, hogy mekkora családot szeretne a közeljövőben.

Marsi Anikó: Nem voltam nagyon tudatos, hogy mikor, hány éves koromban szeretnék gyereket. Nyilván az volt a legalapvetőbb feltétel, hogy majd akkor szeretnék gyereket szülni, hogy ha megtalálom a társamat, aki pont ugyanúgy vágyik rá, hogy közösösen éljük le az életünket, és ennek a közös életnek a gyümölcsei gyerekek legyenek. Ezt Laciban találtam meg. Gyakorlatilag tizennyolc éves korom óta tudtam, hogy szeretnék édesanya lenni. Nem tudtam elképzelni az életemet anélkül, hogy sok édes kis gyerek szaladgáljon körülöttem.

Palik László: Az, hogy az ember azt mondja a társának, hogy feleségül veszi,  szerintem egy folyamatnak az eredménye. Az együtt töltött idő, az egymáshoz csiszolódás, és alapvetően az érzelmek. Az, hogy ebből a kapcsolatból, házasságból gyerek lesz, az pedig egy logikus következmény.

Hogyan értesültél az örömhírről?

Palik László: Volt egy sportsérülésem, a nyakamat alig tudtam megmozdítani. Addig nyafogtam, míg az Ancsi elvitt a legkedvesebb barátnőjéhez, aki radiológus, hogy nézze meg, hogy mi a baj.

Marsi Anikó: Amikor ott voltunk, mondta, hogy engem is szeretne megvizsgálni. Elkezdte ultrahanggal nézegetni a hasamat, és akkor kipattantak a szemei, és azt mondta, hogy hoppá, itt látok valamit.

Ki volt az első ember, akit felhívtál, és elújságoltad neki?

Marsi Anikó: Az anyukám. Neki mondtam először, és utána nagyon sokáig senki másnak. De még azon is elgondolkodtam, hogy anyukámnak szabad-e elmondani, mert csak babonákat hallottam, de hát annyira izgatott voltam, hogy neki elmondtam még aznap.

Palik László:  Nyárra várjuk a babát, valamikor június-július táján kell megszületnie. De pontosan még nem tudjuk.

Marsi Anikó: Nem titok, hogy mikorra vagyok kiírva szülni, csak annyira félek, hogy nehogy elkezdődjön az, hogy akkor most miért nem születik meg a gyerek, akkor amikorra ki lettem írva, vagy miért született meg előbb. Nem tudom, hogy van-e értelme mondani dátumot.

Palik László: Mindenképpen meg fogom próbálni az életemet úgy rendezni, hogy amikor a gyerek jön, itthon legyek.

Marsi Anikó: Én szeretnék még gyerekeket.

Palik László: Nekem ilyen terveim soha nem voltak, hogy hány gyereket szeretnék.

Marsi Anikó: Affelé tendálok, hogy erősítsem azoknak a csapatát, akik lányt szeretnének.

Palik László: A gyermek, az gyermek. Ha lány, akkor lányként áll hozzá az ember, ha fiú, az megint egy más aspektus

Marsi Anikó: Én nem szeretném ha a rokonaim, vagy a közvetlen hozzátartozóim bent lennének a szülésnél.

Palik László: Én egy ilyen maradi őskövület vagyok, én azt gondolom, hogy az a nő dolga.

Marsi Anikó: Még nem vesztem el a nevek tengerében, mivel még nem tudjuk, hogy fiú-e vagy kislány.

Marsi Anikó: Azt kívánom minden kismamának - leszámítva azt a vírusos fertőzést ami a múlt héten elkapott -, hogy úgy élje meg a terhességét, mint ahogy én. Nagyon nagy mázlista vagyok, semmi bajom nem volt, de tényleg. Fáradt voltam, bárhol el tudtam volna aludni, de ez nem nagy áldozat egy gyerekért.

Palik László: Az első pillanattól kezdve, hogy megtudtuk - hisz egyszere tudtuk meg - hogy várandós, és jön a kisbaba, azóta tökéletesen működik. Ugyanúgy sportol, ugyanúgy dolgozik, nem lehet rajta észrevenni. Nem csak azért, mert titkolni akarja, hanem mert egy nagyon erős, fegyelmezett ember, aki tökéletesen viseli ezt az állapotot.

Marsi Anikó: Nem gondolom, hogy részemről ez hatalmas nagy lemondás lenne, hogy a karrieremet feladom a gyerek miatt, mert szerintem erről nincsen szó. De nyilván arra a kérdésre, hogy munka vagy gyerek, majd akkor fogok tudni válaszolni ,ha gyerekem lesz. Az, hogy az életemnek ez a legboldogabb periódusa, az a tudatomnak köszönhető, egyelőre. Annak a tudatnak, hogy van a pocakomban egy kisbaba, akit már most nagyon szeretünk a férjemmel együtt.
Forrás: http://www.online.rtlklub.hu/sztarklub/?id=0601215824